Pénteken érkezett meg Molly, a fekete labrador retriever kislány (labradormolly.wordpress.com). A Monsterek kíváncsian, érdeklődve fogadták, mindenki egyéni vérmérséklete szerint.

Pipacs felborzolta a szőrét (nagyon vicces volt), rövidesen pedig gyepálni kezdte, szegény kislány folyton a hátán kalimpált, mint egy fekete büdösbogár.

Dömper nem olyan készséges és barátságos vele, mint Pipaccsal volt. Molly szeretne vele ismerkedni, ám Dömpi ilyenkor nagyon hörög, de nem bántja. Kergettetős játékot viszont szívesen játszik vele, és tegnap hányt is neki egy kis kaját, ahogy eleinte Pipacsnak is adott “enni”.

Chili jóságos nagynéniként viselkedik vele. Misi morózus, ahogy mindig, idegesíti a picik nyüzsgése, morog ha közelednek felé. Tegnap is így volt, ám Chili épp a közelben tartózkodott, és keményen ráfogott Misi gerincére; nem nyomta le, csak figyelmeztette: “El az agyarakkal a kölyköktől!” Hasonló jelenetet láttam Vandától is régebben, azonnal leteperte Taxit, ha véleménye szerint az túl közel ment, vagy durva volt a kölykökkel. Taxi pedig az ilyen fegyelmezéseket sosem torolta meg, holott amúgy elképzelhetetlen lett volna, hogy az agresszióra ne agresszióval válaszoljon.

Dödi a szokásos érdeklődése mellett nem komázik vele. Grizzly pedig figyelmeztető morgásokkal jelzi, hagyja békén, amit Molly teljesen figyelmen kívül hagy (érdekes, hogy Misi morgását mindig respektálja).  Felugrál a szájához, húzza a farkát, megrohamozza a fekvő Grizzly bordáit, amit az hősiesen tűrni kényszerül.

Lefoglalta a frizbit, és vedlik. Ki nem állhatja, ha a csimbókokban hulló, a bőréhez már nem tartozó (tehát nem fájhat neki!)szőrt huzigálom belőle, ilyenkor visítva menekül.

Misi a napokban töltötte be 12. évét.

Régóta küszködik a pontosan nem diagnosztizált bélgyulladásával, és egyre nehezebben mozog, főleg a csípői fájhatnak. Volt egy nap, amikor gyakoratilag nem tudott felkelni, a hasa és a lába is fájt, szerencsére a koplaltatás és a gyógyszer segített. Az étvágya remek, már bóklászik is a kertben.

Chili

Dömpi és Pipacs összebarátkoztak. Hatalmasakat vadulnak a kertben, Dömpi toppant, ugrál – olykor 1,2 mm-re Pipacstól csapja le a lábait, ami félelmetes látvány -, kergetteti magát, és ma már hanyatt is feküdt neki. A pici ugat neki vadul, rohamoz, de az utolsó pillanatban hanyatt vetődik, vagy menekül. Ha utoléri, Dömpi kicsit meg is bolházza.

Dömpi nemrég váratlanul kihányta a vacsoráját, csak úgy hirtelen, nem volt előtte a szokásos bamba arccal való öklenedezés. Ekkor még nem figyeltem a körülményekre. Másodszor is megtörtént mikor Pipacs körülötte- és ráugrált, tegnap pedig harmadszor is, egyértelműen az után, hogy a kiskutya odarohant hozzá, és oldalról megnyalintotta Dömpi száját – vagyis enni kért, Dömpi pedig adott neki.

Új taggal bővült a Monster-falka: Zöldmáli Zápor, azaz Pipacs, a 7. hetes drótszőrű magyar vizsla kislány sikeresen beilleszkedett a falkába. (Bővebben erről Pipacs blogjában: drotvizsla.wordpress.com)

Pipacs

Pipacs a maga hebrencs módján tisztelettudó kiskutya, tudja, hol a helye, mit engedhet meg magának és mit nem.

A lányok fokozott érdeklődése ellenére csak a Nagyon Vidám Dömpi próbál barátkozni, játszani vele, a fiúk tartózkodóan, kissé mogorván, de alapvetően jóindulatúan tűrik  a pici rohamait. Bezzeg ha tüzelni fog…

Ma kaptuk a hírt, hogy meghalt Piperkőc Apród, azaz Athos.

Athos Dödi alomtestvére, Vanda és Taxi kölyke volt. Nem nálunk nevelkedett, Lipóczki Melinda volt a gazdája.

Igazi piperkőc volt, szerette ha fotózták, ami nem is csoda, hisz gyönyörű kutya volt.

R.I.P.

Mindig is imádtam a fehér cipős-nyakkendős fekete macskákat és kutyákat, közülük is Mirr-Murr nevű kismacskámat, aki hetekig a nővérszállón lakott velem, mielőtt Pásztor Katának adtam. Ilyen szín-összeállítású Bo Obama is, akinek természetesen már van saját honlapja a dogtime.com jóvoltából. Innen indulva bukkantam rá a portál alaszkai malamut fajtaismertetőjére, ahol a folyóírást nem kedvelőknek (értőknek) egytől ötig adható csillagokkal osztályozzák az egyes tulajdonságokat. Ez most megosztom a világegyetem azon részével is, akik a dogtime.com-ot nem, de a Monsterek blogját olvassák. Sok ponton nem értek egyet vele, és erősen gyanakszom, hogy aki ezt a listát összeállította, nem tart/ott malamutot. Íme:

Családszeretet ***
Ostobaság. Számolatlanul nyilvánítják ki szeretetüket és érdeklődésüket (törődésüket), és sehol nem szeretnek jobban lenni, mint a közelünkben.

Vedlés: *****
Ez igaz, ha vedlik, nem viccel.

Lakásban tartás: **
Ez csak abban esetben igaz, ha sokat van egyedül. A malamutok ugyanis imádnak a lakásban, házban lakni, a gazdi ágyában feküdni, főzni, stb.

Lakásban tartásra nem ajánlott, és nem gyerek-kompatibilis

Hideg tűrő képesség: *****
Nem fagynak meg, ez tény. De határozottan állítom, hogy nem szeretik a hideget.

Gyerek kompatibilitás: **
Kutya és gyermek együtt mindig kutya+gyermeknevelés, és kutyatartási kultúra kérdése, nem pedig a fajtáé. Remélem nem azt értik alatta, hogy a malamutok ki nem állhatják a gyerekeket. Én sem ajánlom kisgyerek mellé, de a méretei és a testi ereje miatt. Mivel a malamutok köszönésképpen szeretnek felugrálni, fellökhetik őket, és a sétáltatáskor is felcserélődhetnek a szerepek: a kutya sétáltatja a gyereket, akinek nincs elég fizikai ereje egy vontató malamutot lefékezni. Azt is mindenképpen számításba kell venni, hogy egy malamut könnyedén maga alá rangsorolja a gyereket a családi falkában, főleg ha azt látja, hogy a falkavezér/gazdi is kiabál a gyerekkel.
De: soha semmilyen kutyával nem szabad gyereket egyedül hagyni, és az ember-kölyköket is meg kell tanítani, mit szabad egy kutyával, és mit nem, pl. mi az, ami fájdalmat okoz neki, vagy nem nyúlkálunk a táljában.

Más kutyákhoz való viszonya: *
Az egy csillag indokolatlan. Verekedősek, ez tény, de ezek mindig rangsorviták. Ahogy sok minden, ez is szocializáció kérdése, az ellenkező nemet pedig kifejezetten kedvelik. Gondoljunk csak bele, egy falka-kutyáról beszélünk, akit eredetileg fogatok húzására (is) tenyésztettek ki. A fogatot sem egyedül húzza, és én még kiállításon sem láttam másokkal szemben agresszíven fellépő malamutot. (Olga nevű valamikori kiskutyánk egy tacskós-macskás családba került, soha nem voltak együttélési problémák, és a tacskó a főnök.)

Nyáladzás: *
Csak ha kaját lát.

Otthon egyedül: **
Rágicsál és ás ha egyedül van, ahogy a legtöbb fajta, hisz unatkozik. Két kutya azonban már kitűnően elszórakoztatja egymást, igaz, ketten többet ásnak.

Nevelhetőség: **
Ez felér egy sértéssel! Könnyedén megértenek és megtanulnak mindent, és végre is hajtják – ha akarják, és azt hiszem ezt értelmezik sokan félre. Tudomásul kell venni, hogy egy malamut nem dolgozik ingyen, megfelelő célprémium kilátásba helyezése esetén viszont kiemelkedően teljesít. Nálam a fiatalabb generációkat egyáltalán nem kellett engedelmességre vagy produkciókra tanítani, megtanulták az idősebbektől.

Ápolás: *
Miért lenne nehéz? Ez elsősorban a gazdi technikáján múlik. A manikűrt nem szeretik, ez tény.

Wellness?

Energikusság: ****
Így van.

Idegenekkel szemben: ***
Alapvetően nem igaz – bár a Wanda pl. utálta az embereket (nem véletlenül), a Dömper meg fél tőlük -, kifejezetten barátságosak, de az üdvözlés (ruha összemocskolás) után az érdeklődésük hamar alábbhagy. Mellesleg a szöveges fajtaleírásban barátságosként jellemzik, épp ezért nem alkalmas házőrzőnek.

Egészségi állapot: ***
Ez így nem jelenthető ki. Egészségesek, és szívósak.

Kezdő kutyásnak: *
Részben igaz, de a malamut annyira más, mint sok egyéb fajta. Ha valaki 10 évig spánielt tart, az nem kezdő kutyás, mégsem biztos, hogy elég erőskezű lesz egy malamuthoz. Azt gondolom, aki alkalmas kutyatartásra, az alkalmas egy malamut tartásra is. Hogy ki alkalmas? Egyszer kifejtem.

Meleg tűrő képesség: **
Ez az egyik legbosszantóbb előítélet velük szemben. Nálam jobban tűrik a meleget. Napoznak, kályháznak, biztosan jól esik nekik a meleg. A hőséget egyik kutya sem szereti. Érdekes, soha sehol nem jellemzik úgy, hogy hőgutára hajlamos, ellentétben más fajtákkal. A jó hidegtűrő képesség nem jelenti a meleg rosszul tűrését. A bundájuk ugyanis nem hideg-, hanem hőszigetelő, vagyis a meleget is szigeteli!

Intelligencia: ***
Marhaság. INTELLIGENS, kifejezetten az.

Mozgásigény: ****
Igaz.

Mouthiness: ****
Ez jelenthetne beszédességet is, ami így van, sokat kommunikálnak. De itt azt értik alatta, mennyire gyengéden használja pl. játék közben a száját; erre viszont túlzás a négy pont, ez korrekt neveléssel nem fordulhat elő. Rágicsálni viszont szeretnek.

Játékosság: ***
Ez 5 csillagot érdemelne. Idősebb korukban is szívesen játszanak.

Hízásra való hajlam: ***
Gazdától függ, ostobaság minősíteni.

Vadászösztön: *****
Igaz, ezt a macskák, egerek, vakondok jól tudják.

Érzékenység: ****
Zajra, társaságra nem érzékenyek, alkalmazkodóak. A négyest túlzásnak tartom.

Ugatásra, vonításra való hajlam: ****
Nem egy malamutot ismerek, akinek alig hallani a hangját. Ugatni jellemzően nem szoktak, és határozottan kevesebbszer vonítanak, mint amennyit egy jó házőrző-jelző kutya ugat. Éjjel pedig tökéletesen csendben vannak.

Vigour: ****
Nem tudom találóan lefordítani, de igaz. Lelkesek, elevenek, energikusak, életerősek, szívélyesek. Lehetne ötös is.

Vándorlási hajlam: ****
Igaz.

Házőrző képesség: ***
Igaz, de az enyémek között van kivétel. A kinézetük pl. sokakat elriaszt.

Nagyjából ilyen hangot adott ki Grizzly orra, majd ő maga, amikor vacsorázni igyekezett vissza a kenneljébe. Szerencsétlen korán vette be a kanyart a ház sarkánál, és iszonyúan beverte az orrát. Félelmetes hangja volt, láttam magam előtt az orrcsontján (fang) tovahaladó törésvonalat, és a véres masszává vált orrtükröt.
Szegényke, azonnal elveszítette a tájékozódó képességét, valahogy visszatalált a kennel ajtajának közelébe, de ott ismét nekiment a fáskamra oldalának, szerencsére az csak fából van. Akik még nem tudnák, Grizzly nem lát (vagy csak nagyon keveset, ez nem egyértelmű).

De fura minden!

Azt láttam, hogy vérzik, de azonnal elkezdett tüsszögni, akkorákat, hogy az egész teste rázkódott tőle. Vagy nyolc tüsszentés után kicsit bambán,  de elkezdett enni, akkor már nem vérzett, úgy látszik a tüsszentés elállítja a vérzést.  Most már jól van, az orrgombja is ép. Magic.

Jól vagyok!

Persze megvizsgálni nem tudom, meg akartam nézni a fogait, megtapogatni az orrát, de nem engedi. Mindig rácsodálkozom, milyen kemény fából faragták őket, bezzeg amikor a vedlő szőrt akarom kihúzni belőle, iszonyú jajveszékelést csap. Pedig az biztos, hogy nem fáj.