Pénteken érkezett meg Molly, a fekete labrador retriever kislány (labradormolly.wordpress.com). A Monsterek kíváncsian, érdeklődve fogadták, mindenki egyéni vérmérséklete szerint.

Pipacs felborzolta a szőrét (nagyon vicces volt), rövidesen pedig gyepálni kezdte, szegény kislány folyton a hátán kalimpált, mint egy fekete büdösbogár.

Dömper nem olyan készséges és barátságos vele, mint Pipaccsal volt. Molly szeretne vele ismerkedni, ám Dömpi ilyenkor nagyon hörög, de nem bántja. Kergettetős játékot viszont szívesen játszik vele, és tegnap hányt is neki egy kis kaját, ahogy eleinte Pipacsnak is adott “enni”.

Chili jóságos nagynéniként viselkedik vele. Misi morózus, ahogy mindig, idegesíti a picik nyüzsgése, morog ha közelednek felé. Tegnap is így volt, ám Chili épp a közelben tartózkodott, és keményen ráfogott Misi gerincére; nem nyomta le, csak figyelmeztette: “El az agyarakkal a kölyköktől!” Hasonló jelenetet láttam Vandától is régebben, azonnal leteperte Taxit, ha véleménye szerint az túl közel ment, vagy durva volt a kölykökkel. Taxi pedig az ilyen fegyelmezéseket sosem torolta meg, holott amúgy elképzelhetetlen lett volna, hogy az agresszióra ne agresszióval válaszoljon.

Dödi a szokásos érdeklődése mellett nem komázik vele. Grizzly pedig figyelmeztető morgásokkal jelzi, hagyja békén, amit Molly teljesen figyelmen kívül hagy (érdekes, hogy Misi morgását mindig respektálja).  Felugrál a szájához, húzza a farkát, megrohamozza a fekvő Grizzly bordáit, amit az hősiesen tűrni kényszerül.