Dömpi jól van. Varratszedéskor az állatorvos rendkívül szépnek találta a sebet, és a szőre is elkezdett kinőni. Már rá is fekszik arra az oldalára , biztos boldog, hogy végre úgy fekhet, ahogy épp kényelmes neki. Guba érkezésekor nagyon izgatott, ugyanakkor óvatos volt, sokáig hörgött, ha a kiskutya közeledni próbált felé, de egyszer csak elmaradt a hörgés. Kissé feszülten, de megengedte, hogy Guba körbeszimatolja, és adjon neki egy puszit.
Visszaköltözött a többiekhez, és ma jó nagyot sétált a kertben. Jól mozog, de látszik, hogy hamar elfárad. Már csak nagyon ritkán szorul el a torkom, ha ránézek.
Chili emlőduzzanatáról a másik blogban már szót ejtettem; lázas volt, és az egyik cicijében egy kemény duzzanatot fedeztem fel, ami másnapra a duplájára nőtt, jóval keményebb lett, piros volt, és egy helyen mintha sebesedés indult volna meg. Az állatorvos szerint ez feltehetően emlődaganat, ami a növekedésével gyulladást okozott a környező szövetekben, de biztosat persze csak sebészeti feltárás és szövettan után lehetne mondani. Az álvemhesség miatti mastitis nem jöhet szóba, hisz Chili teljesen ki van pakolva, ám én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez nem valami efféle volt. Korábban írtam már Chili “fejben tüzeléséről”, tényleg bármire képes, csak anya lehessen. A mostani mizéria is Pipacs tüzelésének idején kezdődött, emlékszem, hogy Chilinél a vizsla tüzelésekor tapintottam enyhén duzzadtabb emlőket, de akkor nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Az orvosnál antibiotikumot és szteroidot kapott, és ha láztalanná válik, valószínűleg műteni kell.
Ám időközben megérkezett Guba, a hat hetes vizsla, és Chilinek egy csapásra elkezdett lelohadni a duzzanata. Jóval kisebb, puhább, és a bőrpír is elmúlott. Bár lázasan sem volt rossz a közérzete, tegnap már kifejezetten jó kedve volt, a tekintete is sokkal élénkebb.
